Pajzán székely mesék

Sebestyén István bukovinai székely ének- és mesemondót új, pajzán székely meséket tartalmazó kiadványairól faggattuk.

Nemrég jelent meg a Szegény ember bőrpuskája című könyv és CD, amelyen pajzán székely meséket hallhatunk. Pontosan hány történet került be ebbe a kiadványba?
– A CD-n tizenhat szám van, de ezek között van néhány dal is, melyet a Hatvan Banda népzene-kar ad elő. A történetek nagy részét még édes-apámtól hallottam a régi családi vacsorákon. Most ezek közül válogattam ki a pajzán, felnőtteknek szóló meséket.
Persze nem mindegyik eredeti bukovinai székely történet: sokat járom az országot, mindig hallok újabb tréfákat, és ezeket meg-próbálom beleszőni a mesékbe. De akad olyan is, amelyet én találtam ki. És persze kétszer ugyanúgy soha nem mesélek. Figyelembe veszem hol, milyen társaságnak adok elő, és akár az adott környék nevezetességeit is beleszövöm a mesébe.

Az elmúlt évek során számtalan történetet hallott, adott elő. Van ezek közül kedvence?
– Nagyon szeretem a Mi dolga van egy asszonynak? című mesét. Ebben egy asszony azzal leckézteti meg az emberét, hogy egy napra felcserélik a munkájukat: az asszony műveli a földet, a férfi otthon marad a ház körüli munkákat elvégezni. Persze mire az asszony hazaér, az ura elúszik a házimunkával. Kóka Rozália mesélte, nagyon szerettem a szófordulatait. És persze a történet is nagyon igaz.

Milyen társaságnak szeret leginkább mesélni?
– Erdélyieknek, székelyeknek. A mai egyetemisták ugyanis nem értik a mesékben előforduló szavakat, kifejezéseket. Ha hallgatják a történeteket, idő kell, mire átáll az agyuk erre a nyelvjárásra. Az erdélyiek számára ez nem jelent problémát, minden kifejezést megértenek.