Aszexualitás

A tudomány régóta ismeri az aszexualitást, megkülönbözteti a cölibátustól, a szűziességtől vagy az impotenciától, de sosem tekintette természetes állapotnak, az egyén számára elfogadhatónak. 
 
Ehhez hasonlóan, a fórumok hozzászólásai alapján a közvélekedés álláspontja is az, hogy az emberi szexualitás az utódnemzés eszköze, az aktus és az orgazmus öröme pedig a szent cél megerősítése, jutalma az egyed felé. Persze mikor hirtelen megkívánjuk a buszon, könyvtárban előttünk ülő vadidegent, nem a hormonokkal foglalkozunk, egyszerűen szexre vágyunk.
Az aszexualitás hivatalosan a nemi érdeklődés teljes hiányát jelzi, ami rossz tapasztalatok, nevelési vagy vallási hatások eredményeképp jöhet létre, és a szexualitást bűnként értelmezi. Az ilyen szellemben nevelkedett gyerekek felnőttként részlegesen vagy teljesen elutasíthatják a testiséget. A klinikai értelemben vett aszexuálisok problémái többnyire hormonális eredetűek, ez azonban elenyésző kisebbsége a társadalomnak.
Az elmúlt években ugrásszerűen nőtt azok száma, akik önmagukat aszexuálisként definiálják, egy tizennyolc ezer brit megkérdezésével zajlott felmérés során a válaszadók egy százaléka jelölte be, hogy "Soha senki iránt nem éreztem szexuális vonzalmat." Ismert a japánok között eluralkodó szexmentesség is, a fiatalokat egyenesen noszogatni, plakátok segítségével győzködni kell, hogy szabadidejüket ne technikai kütyüknek, hanem egymásnak szenteljék.
Amerikában 2001-ben aszexuális közösség kezdett formálódni, az AVEN (Asexual Visibility and Educatioanl Network), itt a tagok fennen hirdetik, nem kérnek a szexualitásból, nem kérnek a terápiás lehetőségekből, csupán annyit akarnak, ha ők elfogadják magukat úgy, ahogy vannak, tegye ezt meg a szexuálisan motivált társadalom is. Információkat, tanácsokat és virtuális baráti közösséget nyújtanak hasonlóan élő és gondolkozó társaiknak.
A mozgalom kultikus figurája, David Jay szerint "A szexualitás olyan, mint bármilyen más aktivitás. Van, akinek az ejtőernyőzés, a csokitorta vagy a foci az élete, és van akit egyáltalán nem érdekel az ejtőernyőzés, a csokitorta vagy a foci. Semmi értelme, hogy energiáidat olyan dologra koncentráld, aminek irányába semmiféle indíttatást nem érzel."
A tagok elmondása szerint minden aszexuális megél vonzódásokat, szerelmet, szeretetet, részt vesz párkapcsolatokban, igényli a lelki és fizikai közelséget, csak az aktusra nem vágyik, mivel számára nem ez a szerelem beteljesülése. Van, aki egyedül boldog, van, aki a barátai között, és van, aki biztonságos, nyugodt párkapcsolatban érzi jól magát.
Annak ellenére, hogy az aszexuálisok is esztétikusnak, szépnek látnak bizonyos embereket, akár egy szobrot vagy egy napnyugtát, nem támad bennük gerjedelem még egy csodaszép testű, elbűvölő személyiségű nő vagy férfi mellett sem, tökéletesen elégedettek, ha élvezhetik az illető közelségét, barátságát.
Tény azonban, hogy évről évre egyre többen definiálják magukat aszexuálisnak, amivel a társadalomtudomány csak most kezd érdemben foglalkozni. Edward Laumann amerikai szociológus, szexuális szakértő szerint szociológiailag feldolgozatlan kategóriával állunk szemben, pedig a közösség egyre erősebben kezdi hallatni hangját, egyes felmérések az emberiség egy százalékát sorolják ebbe a körvonalazódó, a szakembereket újragondolásra késztető szexmentes