Bár az 1800-as évek végén készült "elektromechanikus" szerkezetektől a napjainkban gyártott, mellényzsebbe rejthető, delfint formázó rózsaszín kütyükig óriási utat tett meg a tudomány, kérdés, hogy lélekben követjük-e a szexipar keze alá dolgozó mérnökemberek tempóját. Képesek vagyunk-e a vibrátort akként kezelni, ami: az orgazmus intenzitásának fokozásához és gyakoriságának növeléséhez hozzájáruló segéderőként?
A 19. és a 20. század fordulóján, amikor a hisztériás nőbetegeket az intim zónák "masszázsterápiájával", az úgynevezett vulvadörzsöléssel próbálták kezelni az orvosok (ne feledjük: Freud előtt járunk egy kevéssel!), kapóra jött a kis elektromos szerkezet, amely felváltotta a masszírozástól begörcsölt doktorkezeket. Amíg az 1920-as évek pornófilmjeiben fel nem bukkant, a vibrátort nyugodtan hirdethették a gyártók bármelyik női "háztartási lapban", hiszen "gyógyászati segédeszköz" mivoltához kétség nem férhetett (gyorsan jegyezzük meg, hogy egyes amerikai államokban viszont a mai napig tiltólistás, csak egy olyan nyilatkozat aláírását követően vásárolható meg, miszerint a vevő kizárólag "oktatási célokra" alkalmazza a továbbiakban). A nagy áttörést a nyolcvanas évek hozták meg: míg egy 1978-as felmérés szerint száz nőből csupán egynek volt tapasztalata a vibrátorral, addig a következő évtized első felére a hölgyek egynegyede már rendszeresen használta.
Az ezredfordulón, amikor válogathatunk a rúzsnak álcázott, a G-pontot stimuláló, a csiklót és a hüvelyt egyidejűleg izgató "kétfejű" vagy a péniszgyűrűre helyezhető - tehát szeretkezés közben a klitoriszt ingerlő - darabokból, továbbra is hiányoznak az alapkérdésekre adható válaszok: kik használják, hogyan, mikor, miért? Azoknak a szexológusoknak higgyünk, akik szerint a vibrátorok fokozzák a szexuális izgalmat, és örömtelibbé varázsolják az együttléteket, vagy inkább azokra a szkeptikus szakértőkre hallgassunk, akik a "hozzászokás" veszélyével riogatnak (vagyis azzal, hogy ha mindennapossá válik a bizsergető izgalom, semmilyen más módon nem lesz képes többé orgazmusra a nő)? Elismerve a gyerekcipőt, érdemes kicsit elidőzni egy több mint kétszáz lány és asszony bevonásával végzett vizsgálat eredményeinél.
Napjainkban a nők csaknem nyolcvan százaléka használ rendszeresen vibrátort; hetvenöt százalék a partnerével együtt is. A legkedveltebb pozitúra maszturbáció esetén a fekvő helyzet, a csikló izgatása pedig toronymagasan győz a vaginális használat előtt. A többség a fel-le mozgatást, illetve a körkörös ingerlést részesíti előnyben. A módszer szinte valamennyi esetben egy vagy két orgazmust eredményez, de a nők tizenegy százaléka háromnál több orgazmust is megemlít - amelyeket ráadásul az egyéb módon nyert élvezeteknél intenzívebbnek tart.
Az együttes helyzetben általában spontán kerül elő a vibrátor ("Most pedig fellebbentem a fátylat az én kis titkomról!" felkiáltással). Tíz férfiből jó, ha egy akad, akinek nem tetszik a műsor (ezek nyilván a BKV-ellenőrre is féltékeny, sótlan típusok, ám erről udvariasan hallgatnak a kutatók). A vibrátort sokan átengedik a partnernek, irányítsa csak ő - itt viszont el kell mondanunk, hogy ha a társ kezébe kerül a szerkezet, az átélt orgazmusok száma enyhén csökken. Férfiként érdemes tehát érdeklődni afelől, hogyan zajlanak az események a távollétünkben, nőként pedig, ha a maszturbációs szituációhoz hasonló intenzív élményben kívánunk részesülni, nem árt, ha nyíltan a partner tudomására hozzuk, mit szeretnénk pontosan. Gyakori a vibrátor segítségével bemutatott "show" is, amit a társ többnyire nem tétlenül figyel, hanem önmaga további izgatásával, nyílt önkielégítéssel láttamoz.
A felmérés legfontosabb tanulságai persze nem egyszerűen a fent összefoglaltak, miszerint az emberek a hálószobájukban szívesen imitálják a pornófilmek pikánsabb jeleneteit is. Kiderült, hogy azok a nők, akik hetente három-négyszer maszturbáltak vagy kényeztették magukat a vibrátorukkal, gyakrabban szeretkeztek a társukkal is! Vagyis nem igaz, hogy létezik "vibrátorfüggőség", és aki egyszer rákap a "csiklótájéki bizsergetésre", annak hús-vér partner többé az életben nem kell. A számok épp az ellenkezőjét mutatják: minél többször eszünkbe jut a szex, és minél gyakrabban élünk a partnerünk távollétében is a kielégülés lehetőségével, annál szívesebben és gyakrabban szeretkezünk.
A vibrátor ahelyett, hogy helyettesítené a másikat, és "elhappolná" a társunk felé irányuló vágyat, inkább "melegen tartja" azt. Magyarán, ahol szex van a levegőben és a fejekben, ott szexelnek is. Ideje törölni a "szolfézstanításból hazatérő vénkisasszony mint a vibrátorhasználó prototípusa" féle elavult, ostoba sztereotípiákat, és körülnézni az online szexshopokban!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése